Már nem is tudom mikor fogalmazódott meg bennem, de egy erdei sétán az biztos, hogy mi volna ha egy kis fát cserépbe ültetnék. Akkor még semmit nem tudtam a bonsai művészetéről. Az első yamadorim egy kökény (Prunus spinosa) volt. Sajnos nem bírta sokáig. Arra már nem emlékszem, hogy a telet nem bírta ki vagy már hamarabb az örök vadászmezőkre lépett. A karácsony egy könyvel lepett meg. (A jézuska tudja mire van szükséged) Lelkes olvasásba és jegyzetelésbe kezdtem. Következő években több multiknál vásárolt/kapott fácskával próbálkoztam. Akkor senki nem volt akivel megbeszéljem, hogy mit és hogyan csináljak csak egy könyv segített. Később több könyv is a tulajdonomba került és kezdtem megismerkedni a yamadori fogalmával. Ekkor még nem akartam stílusra nevelni. Nőljön úgy ahogy akar. Nekem úgy is tetszeni fog. Nem tartottam etikusnak, hogy egy kis fát dróttal arra késztessem, hogy ne arra nőljön amerre ő akar. Ma már tudom, hogy ezzel nem sértem meg a természetet. Ellenkezően, közelebb tudom hozni magamhoz és a kedves érdeklődőkhöz a természet varázsát.

Ezen oldalon reményeim szerint folyamatosan lehet látni az általam nevelt fák fejlődését. Ha bárki szeretne közelebb kerülni ehhez a csodálatos művészethez, bátran ajánlom a fórumot ahol egy családias, baráti beszélgetések közepette bárki kipróbálhatja a bonsai nevelést. Hozzáértő szakemberek segítenek A-Z ig.

Szép napot minden kedves ide látogatónak.