A bonszáj rövid története.

A bonszáj nevelés tudománya i.e. 400 körül alakulhatott ki. Ekkor került hatalomra Csin Si Huang Ti császár, aki óriási reformokat hajtott végre, és akinek az agyaghadseregét megcsodálhattuk. Birodalmi céljai eléréséhez kíméletlenül leszámolt ellenségeivel. Mint a legtöbb önkényúr, félt a merényletektől, ezért állandóan vándorolt egyik palotájából a másikba. Csak legbizalmasabb emberei tudták, hogy 50 palotája közül éppen melyikben tartózkodik. Számunkra ez azért érdekes, mert kedvenc tárgyait - köztük növényeit is - magával vitte, bár azt nem tudjuk, hogy ezek között volt-e bonszáj. Ebből a korból fennmaradt egy legenda: Csiang Feng varázslóról, (lehet, hogy zen pap volt) aki mágikus erejével olyan kicsivé tudta varázsolni a hegyeket, az erdőket, fákkal, házakkal, emberekkel együtt, hogy elfértek egy tálban. Lehet, hogy Csing Feng volt az első, aki bonszájt készített? A császár halála után, i.e. 206-tól i.sz. 220-ig a Han dinasztia uralkodói kormányozták az országot. Ez az időszak Kína történetének igen fejlődő szakasza volt, s ez kedvezően hatott a kertkultúrára is. Az ebből a korból fennmaradt emlékekből tudjuk, hogy a környező tájakat, hegyeket másolták egy tálba. Ezeket az alkotásokat penzsingnek hívták, eleinte csak sziklákból állottak, s csak később ültették be őket növényekkel. Elkészítették kicsiben a császári paloták kertjeit is. Ezeknek kultikus szerepük is volt, hiszen a császár félisten volt, a paloták pedig szent helyek. Ezekből a tájképekből alakult ki a mai értelemben vett bonszáj.

Japánban a buddhizmust a VI. századtól kínai szerzetesek kezdték terjeszteni. Ők vitték magukkal kultikus tárgyakként a hazájukra emlékeztető apró növényeket. Ez a nevelési mód jól beleillett a japán gondolatvilágba. Szerintük a természet és az ember a föld gyermekei tehát testvérek. A lakás és a kert közötti ellentétet oldta fel, behozva a természetet a lakásba. Bonszájként erdei fákat, egész erdőket tudtak a lakásba varázsolni. Megfigyelték a természetben előforduló fák alakját, és a lényeget megtartva stílusokat alakítottak ki. Ezeknek a stílusoknak szigorú előírásaik, részben esztétikai, részben kultikus szabályaik vannak. A bonszáj kultúra igazi felvirágzása a XII. században kezdődött, amikor a nemességnek és a szamurájrétegnek a kedvenc időtöltése lett a teaszertartás és az ikebana mellett.

Európába a bonszájt először a portugálok hozták be 1500 körül, de csak kuriózumnak tekintették. Igazi megjelenésük az 1878-as, 1906-os és az 1909-es világkiállításon volt. Japánból hoztak be ezekből a fácskákból, a közönség megcsodálta azokat, de a kiállítás után a kertészek az otthagyott növényeket kiültették a szabadba, hogy ne legyenek beszorítva egy szűk cserépbe, így azok hirtelen növekedésnek indultak és megszűntek bonszájnak lenni, hiszen ezek a neveléstől maradnak kicsinyek. Egy magyar utazó 1906-ban megjelent könyvében azt írja:  Ha leány vagy fiatalasszony van a háznál, úgy az alkóv virágedényének nagy tálczáján igazán művészi miniatűr tájképek vannak élőfákkal, hegyekkel, tóval, vízzel, házakkal és emberekkel, vagy pedig színes homokból oly módón készítve, mint a mozaik -munkák nálunk."

Rohamos elterjedésük Európában a második világháború után indult meg. Nálunk 1980 körül kezdett széles körben tért hódítani, bár korábban is volt már néhány kertész, akik külföldi útjaik során találkoztak a bonszájjal, és több-kevesebb kísérletezés után szép fákat neveltek. Mostanában már több bonszáj egyesület van az országban, ahol megtanulhatók a nevelés fogásai és ezek a klubok rendszeresen kiállításokat rendeznek, ahol bemutatják hazai fákból, saját kezűleg készített alkotásaikat.

Megjelent: kertpont.hu

Herman Ottó Bonsai Egyesület

B.A.